Van úgy, hogy a régi ismerőseim közül nem mindenkivel találkozok szívesen, mert rossz tapasztalataim vannak velük. Ezek keresztények is lehetnek. Néha ilyenkor azzal próbál buzdítani egy-egy jó szándékú ember, hogy “Hátha már megváltozott azóta.”
Amikor ezen elgondolkodom, azt tudom mondani, hogy persze, valamennyire mindenki változik, ahogy öregszik. De ez még nem garancia arra, hogy bizalommal legyek felé.
Ahogy meg van írva: teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket. Ha nem látom, hogy másként viszonyul ahhoz a problémás dologhoz, hogy megváltoztatta a gondolkodásmódját azokról a helyzetekről (ez az igazi “megtérés”), látható gyümölcsökkel, bizonyítékokkal, akkor marad a csendes megbocsátás bennem, nem kívánok neki rosszat, sőt imádkozom érte és áldást mondok rá. De nem szolgáltatom ki magamat ugyanazzal a korábbi, esetleg gyermeki bizalommal, amivel az előző rossz tapasztalatot kaptam. Ha mégis eljön az ideje annál az embernél, hogy beérik a gondolkodásmód-váltás gyümölcse, egyértelműen látható módon, akkor átgondolom, és esetleg egy másik minőségben talán lehet szó valamilyen kapcsolódásról, amennyiben az senkinek sem lenne ártalmas vagy hátrányos.
Mindenki változik – én is változom, és az a célom, hogy érettebbé, bölcsebbé váljak.
“Testvéreim, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, viszont a rosszban gyermekek legyetek, a gondolkozásban pedig érettek.” (1Korinthus 14:20)
Bölcsesség Bibliaiskola 